A Kedvezőtlen Adottságú Területek 1257/1999 EK rendelet alapján a 19. és a 20. cikkely alapján kerültek lehatárolásra. A 19. cikkely az alacsony hozamú, nehezen művelhető területeket határozza meg, ahol a hektáronkénti bruttó termelési érték nem éri el az ország átlagának 80%-át, illetve a területen a mezőgazdaságból élők aránya meghaladja az országos áltagot. A 20. cikkely szerinti kedvezőtlen adottságú területek olyan területek, amelyeken a jelentkező konkrét hátrányok ellenére a gazdálkodást bizonyos területeken és bizonyos feltételeknek megfelelően a környezet megőrzése vagy fejlesztése, a táj fenntartása, illetve a terület turisztikai potenciáljának megőrzése érdekében folytatni szükséges.

Hatályba lépése esetén a Lisszaboni Szerződés 2014. november 1-jétől vezeti be a kettős többség elvét a minősített többségi szavazásoknál a Tanácsban. Eszerint az Európai Bizottság vagy az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének javaslata alapján meghozott döntéseknél a tagállamokat képviselő miniszterek közül legalább 55%-nak a javaslat mellett kell állnia, és együttesen az Unió népességének legalább 65%-át kell képviselnie. Abban az esetben, ha a Tanács nem a Bizottság vagy a föképviselő javaslata alapján dönt, a Tanács tagjainak 72%-a, és az általuk képviselt népesség legalább 65%-a kell a javaslat elfogadásához.

A határ menti lakosok által egy külső, szárazföldi határ rendszeres átlépése kishatárforgalmi engedéllyel, például a határterületen való szociális, kulturális vagy megalapozott gazdasági, illetve családi indokú tartózkodás céljából, ami nem haladhatja meg a három hónapot. (Magyarország és Ukrajna között már létrejött a kétoldalú kishatárforgalmi megállapodás)

A kohéziós politika célja a Közösség gazdasági és szociális összetartásának erősítése a Közösség egészének harmonikus fejlődése és különösen a különböző régiók közötti különbségek mérséklése, a kevésbé előnyös helyzetű régiók elmaradottságának leküzdése érdekében. Ezt a célt szolgálja a Közösség Kohéziós Alapja.

A strukturális alapoktól függetlenül a Maastrichti Szerződés állította fel 1993-ban a Kohéziós Alapot, amely az EU azon kevésbé fejlett allamait támogatja, amelyek vásárlóerő-paritáson mért egy főre jutó GNP-je nem éri el a közösségi átlag 90%-át. A Kohéziós Alap ezen államok környezetvédelmi és közlekedési infrastrukturális beruházásaihoz nyújt támogatást.

Azon feltételek összefoglaló neve, amelyek alapján eldöntik, hogy mely tagország vehet részt az EMU harmadik szakaszában, a Gazdasági és Monetáris Unióban. A kritériumok az inflációra, a kamatlábra, a költségvetési deficitre, az államadósság GDP-hez viszonyított arányára, valamint az árfolyam-stabilitásra írnak elő bizonyos mértékeket.

Az EU-ban használatos egyik - az együttdöntési eljárás mellett leggyakrabban alkalmazott - közösségi döntéshozatali eljárás. A Római Szerzödés által bevezetett eljárás lényege, hogy a Tanács csak az Európai Parlament véleményének beszerzése után hozhat döntést, de a Parlament álláspontja nem kötelezi a Tanácsot. Ebben a jogalkotási eljárásban a legkisebb a Parlament döntésbefolyásoló szerepe

A bolognal folyamathoz hasonló európai együttműködés 32 ország részvételével a szakképzés területén. Célja a szakképzési képesítések kölcsönös elismerésének megkönnyítése a szakképzési rendszerek átjárhatóságának megteremtésével.

Ahhoz, hogy az Európai Megállapodást aláírt kelet-közép-európai országok az EU tagjai legyenek, az alábbi, az Európai Tanács 1993. júniusi, koppenhágai ülésén csatlakozási kritériumként megfogalmazott feltételeknek kell teljesülniük: l. a demokráciát, a jogállam és az emberi jogok érvényesülését garantáló intézmények stabilitása, a kisebbségi jogok tiszteletben tartása és védelme, 2. működő piacgazdaság; annak a képességnek a megszerzése, hogy az adott ország meg tudjon birkózni az Unión belül érvényesülő versenyviszonyokkal és piaci erőkkel, 3. a tagsággal járó kötelezettségek, különösen a politikai, gazdasági és pénzügyi unió célkitűzéseinek vállalása, 4. az Unió alkalmas legyen új tagok befogadására.

A Kultúra 2000 az Európai Unió kultúrát támogató programja, elsődleges célja az európai kulturális együttműködés elősegítése. Fő célkitűzései: a kulturális párbeszéd, kreativitás és a kultúra nemzetek közötti terjesztésének előmozdítása, a kulturális sokszínűség, a közös kulturális örökség valamint a kultúrához való hozzáférés támogatása.

A schengeni államok azon határai, ahol határátlépésre továbbra is csak a kijelölt határátkelőhelyeken és a szokásos határellenőrzést követően (érvényes útlevéllel) kerülhet sor. Magyarország határszakaszai közül "külső" határnak minősül az ukrán, szerb, a horvát szakasz. A román határszakaszon ideiglenes schengeni külső határ jött létre, ahol az áruforgalmat nem ellenőrzik és az EGT államok polgárai könnyített ellenőrzéssel léphetik át a határt.

A Lisszaboni Szerződés hatályba lépésével létrejöbő új poszt. Az Európai Tanács minősített többségével és a Bizottság elnökének egyetértéseével választják meg. Egy személyben veszi majd át a külkapcsolatokért felelős biztos és a Tanács főtitkáraként dolgozó közös kül-és biztonságpolitikai főképviselő posztját.

Tulajdonképpen a jogharmonizáció egyik sajátos esete. A kölcsönös elismerés annak megnyilvánulása, hogy a tagállamok minőségi, egészségügyi stb. előírásai egyenrangúak. A kölcsönös elismerés alapján írta elő az Európai Bíróság, hogy egy olyan terméket, amelyet valamelyik tagországban jogszerűen állítanak elő, akkor is forgalomba lehet hozni egy másik tagországban, hogyha e termék az ottani előírásoknak nem felel meg. A kölcsönös elismerés révén úgy is elérhetők az egységes belső piac céljai, hogy a tagországoknak nem kell hosszadalmas jogszabályalkotással bajlódniuk.

Az EU költségvetése sokkal szélesebb körű, mint a hagyományos nemzeti szervezetek költségvetése, másrészt arányaiban jóval szűkebb, mint a nemzeti költségvetések, hiszen az EU GDP-jének alig több mint 1%-át osztja újra. Az uniós költségvetés csak elenyésző mértékben finanszíroz közjavakat és közszolgáltatásokat. A költségvetés tervezetét a Bizottság készíti elő, a Tanács és a Parlament hagyja jóvá. A közös költségvetésnek - a nemzeti büdzsékkel szemben - nem lehet hiánya, a bevételeknek és a kiadásoknak mindig egyensúlyban kell lenniük. A költségvetés bevételei a harmadik országokból származó behozatal után fizetendő vámok 75%-a, a hozzáadottérték-adóból (Áfa) származó bevételek valamint az úgynevezett GNP-forrás.

Az EU tagállamainak jegybankjaiból és az Európai Központi Bankból álló, 1998. június 1-jén felállított intézmény, amely a közös valuta bevezetésével az EU monetáris politikájának meghatározó intézményévé vált. Elsődleges célkitűzése az árstabilitás fenntartása.

Az Európai Bíróság által lefektetett jogi elv, amelynek értelmében a nemzeti bíróságok kötelesek a nemzeti jogot úgy értelmezni, hogy a közösségi irányelvben kitűzött célok megvalósuljanak. Eszerint lehetővé vált, hogy a nemzeti bíróság a közösségi joggal összhangban járjon el olyan esetekben is, maikor a közösségi jogra alapított alanyi jogot az egyén egyébként nem érvényesíthetné (mert az adott irányelvet adott tagállamban az előírt határidőre nem ültették át).

A közösségi jog egy része a tagállamok nemzeti jogában közvetlenül alkalmazandó, azaz nem igényel további tagállami jogalkotási aktust, mint ahogy ez az irányelvek esetében történik. A másodlagos jogi aktusok közül a rendeletek közvetlen alkalmazandóságát mondja ki a Szerződés

Az Európai Bíróság jogértelmezése alapján vált áltanosan elfogadottá a közvetlen hatály elve, amelynek értelmében a természetes és jogi személyek nemzeti bíróságaik előtt hivatkozhatnak a közösségi jogra, és kérhetik, hogy a nemzeti bíróság a közösségi jogra alapozza ítéletét. Vertikális közvetlen hatály elvéről akkor beszélünk, amikor egy természetes vagy jogi személy valamilyen állami aktussal szemben hivatkozik a közösségi jogra a nemzeti bíróság előtt. Horizontális közvetlen hatály pedig akkor lép fel, amikor természetes és jogi személyek egymás közti jogviszonyaik tekintetében kérik, hogy a nemzeti bíróság a közösségi jogra alapozza döntését.

Az Európai Parlament képviselőit 1979 előtt a nemzeti parlamentek delegálták, azóta a tagállamokban közvetlenül, az általános parlamenti választásokhoz hasonlóan, az állampolgárok választják őket, ötéves időtartamra.

1962-ben létrehozott közösségi politika, amelynek lényege. hogy a mezőgazdaság területét a tagállamok hatásköréből kivonva, teljes egészében közösségi szintre utalták. Az agrárpolitika a közös piac sajátos, elkülönült területe lett, amely leginkább mezőgazdasági támogatáspolitikaként működik. A közös agrárpolitika kialakulásáról, fejlődéséről és szabályozásáról további információkat itt talál.

Egyrészt a második pillér egyik jogi aktusa, amely egy adott területre, témakórre vonatkozó uniós kül- vagy biztonságpolitikai álláspontot foglalja össze, amelynek elfogadását követően a tagállamok annak mentén cselekszenek. Másrészt a harmadik pillér egyik jogi aktusa, amelynek célja, hogy meghatározza az EU megközelítését, értelmezését, véleményét egy adott kérdésben. A közös álláspontokat mindkét pillérben a Tanács fogadja el.

A 2005-2010 közötti időszakra vonatkozó bel- és igazságügyi intézkedéscsomag, a hágai program egyik célkitűzése. Közös menekültügyi eljárást és egységes státuszt vezetne be a menedékjogot nyert személyek számára az EU tagállamaiban.

A közös kül- és biztonságpolitika az Európai Unió második, kormányközi jelleggel működő pillérét jelenti, melynek legfontosabb célja az EU függetlenségének, alapvető érdekeinek és közös értékeinek védelme. Jelenleg érvényes döntéshozatali rendjét és eszközrendszerét az 1993 novemberében életbe lépett Maastrichti Szerződés V. fejezete szabályozza. Az Amszterdami Szerződés életbelépését követően kibővült a CFSP eszköz- és intézményrendszere: sor került a közös kül- és biztonságpolitika fő képviselőjének (Mr. CFSP) - aki egyben a Tanács Főtitkára - megválasztására és egy tervező-elemző egység felállítására.

Az EK közös politikái olyan területekre vonatkoznak, ahol a Közösség döntési kompetenciája a Szerződés értelmében meghatározó, a döntések többségében a Közösség, és nem a tagállamok szintjén születnek. Ilyen terület pl. a kereskedelempolitika, a monetáris politika vagy a versenypolitika. A fogalom különbözik közösségi politikák fogalmától, amelyeknél általában mind a Közösség, mind a tagállamok szintjén folyik döntéshozatal.

A Közösség létrejöttével egyidejűleg olyan jogrendszerre is szükség volt, amely lefekteti a közösségi intézmények és a tagállamok hatásköreit és feladatait, illetve szabályozza a döntéshozatal feltételeit, továbbá amely rendelkezik a jog egységes értelmezését és alkalmazásátbiztosító független hatósággal. Ebből a célból született meg a közösségi jog. A közösségi jog forrásai a következők:  

• az alapszerződések és az azokat módosító további szerződések, valamint a Közösség tagállamai között létrejött egyéb nemzetközi szerződések, a Közösség ún. elsődleges joganyaga;  
• a Közösség jogi aktusai, az ún. másodlagos joganyag;  
• a közösségi jog általános elvei;  
• a Közösség harmadik államokkal kötött nemzetközi egyezményei.  

Az imént felsorolt jogforrások kötelező erővel bírnak, azonban a Közösség kibocsátotta szabály- és intézkedéstömeg ennél sokkalta kiterjedtebb. A kötelező erővel nem rendelkező ajánlások, vélemények, célkitűzések stb. a jogilag kötelező erővel bíró jogforrásokkal együtt alkotják az ún. acquis communautaire-t (közösségi vívmányok).

Az EU szokásos döntéshozatali módszere: a Bizottság javaslatot tesz a Tanácsnak és a Parlamentnek, amelyek aztán megvitatják a javaslatot, módosításokat javasolnak hozzá, a végső változatot pedig uniós jogszabályként elfogadják. Az eljárás során e három fő intézmény gyakran konzultál más szervekkel is, köztük az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Régiók Bizottságával.

Azokat a Szerződésben lefektetett közösségi tevékenységeket jelentik, amelyek - a közös politikáktól eltérően - a tagállamok fellépésével párhuzamosan működnek, illetve kiegészítik a tagállamok ugyanazon területeken folytatott nemzeti politikait. Pl: K+F, szociálpolitika

Az Európai Unió közös politikáinak megvalósítását célzó, általában 4-6 évre létrehozott programok. Közösségi programok nagyon sok területen működnek: léteznek ifjúsági, egészségügyi és szociális, kulturális, energia-, környezetvédelmi, kutatásfejlesztési, adózási, belső piaci integrációs stb. programok. A közösségi programokban, megfelelő pénzügyi hozzájárulás mellett, Magyarország is részt vehet. Ennek megfelelően 1997. szeptember 1. óta folyamatosan kapcsolódtunk be az egyes programokba.