Az alapvető jogokat védő egyezmény az Európai Alkotmány szerves részét képezte, annak II. része tartalmazta azt. Az Alkotmányszerződés holland és francia elutasítását követően azonban, a szerződés újratárgyalása során ez kikerült az új szerződésből, így a reformszerződés, későbbi nevén a Lisszaboni Szerződés közvetlenül már nem tartalmazza - mellékletként sem - az Alapjogi Chartát. A dokumentum azonban jogilag kötelező erejű hivatkozást fogalmaz meg a dokumentum 6. cikkében:

"Az Unió elismeri az Európai Unió Alapjogi Chartájának 2000. december 7-i, Strasbourgban 2007. december 12-én kiigazított szövegében foglalt jogokat, szabadságokat és elveket; e Charta ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a Szerződések."

A Lisszaboni Szerződés erre vonatkozó része itt található.

A Lisszaboni Szerződés tehát úgy hivatkozik az Alapjogi Chartára, mint az Unió jogilag kötelező erejű garanciáinak, illetve azoknak a jogoknak a gyűjteményére, melyekkel az EU megítélése szerint valamennyi európai polgárnak rendelkeznie kell.

Az Európai Unió Alapjogi Chartáját az Európai Parlament 2007. november 29-én hagyta jóvá és az unió intézményeinek vezetői december 12-én írták alá. A Charta aláírásának körülményeiről az alábbi oldalon olvashat.

A Charta hat fejezete a következő kérdésekkel foglalkozik: az egyének emberi méltósággal kapcsolatos jogai; szabadságok, egyenlőség, szolidaritás, a polgárok jogai és igazságszolgáltatás. Ezek a jogok, melyeket a Charta alapvetően más nemzetközi jogi okmányokból, így például az emberi jogokról szóló európai egyezményből vesz át, a Lisszaboni Szerződés révén bekerülnek az Európai Unió joganyagába.

Az Alapjogi Charta összefoglalóját itt olvashatja, míg teljes szövegét a következő linken érheti el.